A denevérek (Chiroptera) a emlősök osztályának egy rendje. 17 család és mintegy 928 ma élő faj tartozik a rendbe. Az emlősállatok egyedüli csoportja, amely aktív repülésre képes. Mellső végtagjaikon a másodiktól kezdve valamennyi ujjuk erősen meghosszabbodott. Közöttük, valamint a törzs oldala között egy vékony bőrredő – a „vitorla” – feszül, amely a hátsó lábra és a farokra is kiterjed. Mivel bőrszárnyuk nem ereszti át a levegőt, röptük különbözik a madarakétól. Az emlősök között egyedül állnak abban, hogy térdüket nemcsak befelé, hanem kifelé is képesek mozgatni, amely szükséges a leszálláshoz és a fejjel lefelé függéshez. Ebből következően lábujjaik sem előre-, hanem hátranéznek. A földön csak üggyel-bajjal mozognak. Éjszakai állatok. Napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban, barlangokban, padlásokon. Fogazatuk elkülönült metsző-, szem- és őrlőfogból áll, de valamennyi fog tűhegyes. Tépőfoguk nincs. Látásuk gyenge, ultrahangok segítségével tájékozódnak oly módon, hogy az általuk kibocsátott ultrahang az eléjük kerülő tárgyakról, rovarokról visszaverődik, és ezt érzékelik. Az ultrahang frekvenciája fajonként különböző, 35 – 105 kHz közé esik. A közönséges denevér a száján át, a patkósorrú denevérek a hártyás orrukon bocsátják ki az ultrahangot.

Európa valamennyi denevére hosszabb-rövidebb téli álmot alszik, amelynek időtartama a külső hőmérséklettől függ. Enyhe teleken az alvás csupán néhány hétre korlátozódhat. A délen élő denevérek az eltérő éghajlaton rövidebb ideig alszanak, mint ahidegebb tájakon lakók. A nagy denevérek csak az Óvilágban élnek, viszont a kis denevérek az egész Földet benépesítik. A kisdenevérek között vannak növényevők, amelyek gyümölcsökkel és virágporral táplálkoznak, halevők, vérszívók, de többségük rovarevők. A hazai denevérek elsősorban a téli szállás iránt támasztanak igényeket: fontos, hogy itt óva legyenek afénytől, az erős hőmérséklet-ingadozásoktól, és a levegő páratartalma is elég magas legyen, hogy a denevérek a téli álom idején ne száradjanak ki. Testhőmérsékletük teleléskor, valamint a nyári hidegfrontok során jelentősen lecsökken. Hosszabb téli meleg időszakok alatt néhány faj megszakítja a pihenést, sőt, még táplálkozik is. A legtöbb denevérfaj társasan él, csak néhányuk pihen magánosan. Ezek saját revírt tartanak, ahonnan elűzik a betolakodókat. Tavasszal számos nőstény gyűlik össze az arra alkalmas üregekben és barlangokban, utódaikat az ilyen, úgynevezett kölykezőszállásokon hozzák világra. A hímek ez idő alatt egyedül vagy kisebb csoportokban a környéken tartózkodnak. Az európai denevérállományok nagy része erősen csökken. Ennek legfőbb oka a rovartáplálék, a téli szállás, a kölykezőhelyek és a nyári szállások megfogyatkozása, valamint a zsákmányállatokból a szervezetükben felgyülemlő, emberi eredetű szennyeződések. Magyarországon valamennyi denevérfaj védett. Mesterséges denevérodúk kihelyezésével olykor segíthetünk néhány veszélyeztetett fajon.

forrásom: www.wikipedia.hu