A léggömb vagy légballon levegővel vagy a levegőnél kisebb sűrűségű anyaggal töltött ballon. A léggömböt eredetileg légi utazás céljára találták fel és fejlesztették. A mai léggömbök a 19. század folyamán a nagy léggömbök építése terén végbement fejlődés eredményei.

Manapság két területen alkalmazzák:

1. Az első csoportba tartozó léggömböket levegővel vagy nem robbanásveszélyes nemesgázzal (például hélium) töltik fel, és a szórakoztatásban, tömegrendezvényeken, sporteszközként vagy gyerekek játékszereként használják. Ide tartozik az utasokat is a magasba emelő nagy léggömb – amelynek változatai a földhöz rögzített aerosztát, illetve a szabadon szálló hőlégballon, gázballon és Rozière-ballon –, valamint a kis méretű, kézben is tartható játékléggömb vagy „lufi” (a német luftballon szó rövidítéséből).
2. Másik csoportjuk a műszerekkel felszerelt, meteorológiai megfigyelésre vagy katonai felderítésre használt léggömbök. A töltőgáz ezeknél lehet hidrogén is.

A ballon anyaga régen vászon és selyem volt, ma műanyag vagy gumi. A léggömböt a szél és légáramlatok mozgatják, és nem lehet irányítani, szemben a kormányozható léghajóval.

A tudományos célú léggömb esetében kis gáztöltésű léggömböt engednek a magasba, amely meteorológiai vagy egyéb műszereket, rádióadót visz magával. 30-40 km magasra is emelkedhet, miközben a rádióadó adatokat sugároz a földre. Nagy magasságban az alacsony légsűrűség miatt a léggömb kipukkad, és a műszerek ejtőernyővel visszaereszkednek a földre.

forrásom: www.wikipedia.hu