A kifutópálya (szabatosan: futópálya) a föld egy előkészített sávja a repülőtéren, amelyen a repülőgépek fel- és leszállhatnak. Anyaga lehet mesterséges (aszfalt, beton vagy ezek keveréke) vagy természetes (fű, föld, esetleg kavics).
A kifutópályákat középvonaluk mágneses tájolása alapján sorszámozzák, a leszállás szerinti irányban. Az irányszög északtól indul nulla fokkal, és az óramutató járásával egyezően halad. A szög tizedének az egészrészét írják fel a kifutópálya végére. Mivel a kifutópálya elvileg mindkét irányban egyformán használható, ezért a kifutópályát a két végén két számmal jelölik. Tehát, például a 180°-ra és 360°-ra mutató pálya a 18-as és 36-os sorszámot kapja, a 360°-os végén van a 18-as szám felírva. Rádióforgalmi beszédben minden számjegyet külön-külön kiejtenek az egyértelmű érthetőség miatt.
Ha egynél több kifutópálya mutat nagyjából ugyanabba az irányba, akkor megkülönböztetésül az L, C, R betűket (angol Left=bal, Center=közép és Right=jobb) teszik hozzá az irányt jelölő számhoz. Például: a kifutópálya One Five Left (15L) bal oldalit, a kifutópálya One Five Center (15C) a középsőt, és a kifutópálya One Five Right (15R) a jobb oldalit jelöli.
Általában egy legalább 1820 m (azaz 6000 láb) hosszú kifutópálya elegendő ahhoz, hogy egy 90 900 kg tömegű repülőgép biztonságosan leszállhasson rajta. Bizonyos nagy repülőgéptípusok (pl. Airbus A310, A330, A340, A350, A380; Boeing 747, 767, 777, 787; McDonnell-Douglas DC–10, MD–11; Lockheed L1011 Tristar) ennél hosszabb, legalább 2430 m (azaz 8000 láb) hosszú pályát igényelnek. A leghosszabb, 5500 m hosszú futópálya a kínai Chamdo Bangda repülőtéren található.

forrásom: www.wikipedia.hu