A légi utaskísérők elődei hasonló szerepet töltöttek be az utasszállító hajókon, illetve a nagyobb távolságokra indított vasúti járatokon. Szerepük annyiban különbözik a repülőjáratokon, hogy sokkal inkább össze vannak zárva az utasokkal, ezért szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük. Ehhez jön még hozzák, hogy a légi utaskísérők feladatai közé tartozik az utasbiztonság is, ami a szárazföldi vagy tengeri utasszállításhoz képest jelentős eltérés.
Az első légi utaskísérő feltehetően egy férfi volt, aki a német LZ10 Schwaben léghajó fedélzetén dolgozott 1911-ben.
Az angol megnevezést (steward és stewardess) először a tengerhajózásban alkalmazták hasonló szerepkört betöltő személyzet megnevezésére. A polgári repülésben először az 1920-as években tűntek fel, a brit Imperial Airways alkalmazott először cabin boy-okat. Az Egyesült Államokban a Stout Airways alkalmazott utaskísérőket 1926-ban, és 1928-ban a Western Airlines és a Pan American World Airways (később Pan Am) alkalmazta az utaskísérőket étel felszolgálására.
Az első női utaskísérő a 25 éves, ápoló végzettségű Ellen Church volt, 1930-ban az United Airlines vette fel. Hamarosan a többi légitársaság is ápoló végzettségű nőket kezdett alkalmazni, később, a II. világháború kitörésével ezt a követelményt már nem vették figyelembe.
1962-ben XXIII. János pápa egy 12. században élt szentet, Szent Bonát nevezte ki a légi utaskísérők védőszentjének (Szt. Bona Pisa környékén élő apáca volt, aki a zarándokokat ápolta).
forrásom: www.wikipedia.hu |