A felhajtóerő törvényszerűségének felfedezése Daniel Bernoulli (1700-1782) svájci fizikus nevéhez fűződik. Ha valami gyorsabb áramlásra kényszeríti a levegőt vagy vizet, akkor a nyomás csökken, a szívóhatás pedig megnő. Lassulásnál viszont a nyomás nő. A repülőgépek szárnyát úgy alakították ki, hogy a szívóhatás a szárny fölött jöjjön létre. A repülőgép szárnyán a felhajtóerő viszont csak akkor jön létre, ha a repülő sebessége megfelelő nagyságú. Az ideális sebesség biztosítása a hajtómű feladata. A mai sugárhajtású gépek fel- és leszálláskor nagy állásszögben repülnek, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a szárnyakról leválik az áramlás. Ennek kiküszöbölésére orrsegédszárnyakat alkalmaznak, amelyek biztosítják a szárny körüli levegő megfelelő áramlását. A szárnyak kilépőélénél helyezkednek el a fékszárnyak, amik szintén termelnek felhajtóerőt, így a gép kisebb sebességgel képes le- és felszállni. Az utazás során ezek használata nem célszerű, mert növelik a légellenállást. Ebből az következik, hogy nő a teljesítményszükséglet és az útidő, s ezek már rontják a repülés gazdaságosságát.

A repülőgépeket három tengely mentén lehet kormányozni (fel-le, jobbra-balra, haránttengely mentén). Ezt a feladatot a magassági- és oldalkormány, valamint a csűrőlap látja el. Fordulókban a bedöntéshez a csűrőlapot használják, mivel a tehetetlenségi erő minden mozdíthatót a gép farkához préselne. A nagy sebességű repülőket ellátják külső és belső csűrőlapokkal. A külsőket kb. 480 km/h alatt használják, a belsőket e sebességérték fölött. A belső csűrőlapok használatára azért van szükség, mert amúgy a bedöntés túl gyorsan állna elő.

forrásom: www.sulinet.hu