Az első utaskísérők egyenruháját praktikusnak, tartósnak és az utasokban bizalmat ébresztőnek tervezték. Nem véletlen, hogy ezek meglehetősen hasonlítottak a korabeli ápolók egyenruhájára, illetve egyes légitársaságok egyenesen ápolóruhába öltöztették a kabinszemélyzetet.

Később, részben a polgári repülés katonai gyökereire utalva, az utaskísérők egyenruhája is nagy hasonlóságot mutatott a korabeli katonai egyenruhákkal: a sapka, a kabát és a szoknya egyenes szabással készült, illetve vállpántokkal és fényes gombokkal díszítettek. A legtöbb egyenruhának volt téli és nyári verziója, amelyeket a színek és az anyag különböztetett meg: pl. sötétkék télen, khaki nyáron. Ahogyan általánossá váltak a női utaskísérők és a légitársaságok rájöttek arra, hogy a kabinszemélyzet megjelenése fontos az légitársaság általános megítélése szempontjából, az 1930-as és 40-es években egyre inkább megjelentek a nőies szabású egyenruhák. Néhány légitársaság híres divatházakból vagy tervezőktől rendeltek meg az egyenruha-kollekciót. Ez alól a trend alól még a szovjet nemzeti légitársaság, az Aeroflot sem volt kivétel.

Az utaskísérőktől általában elvárják, hogy nagy gondot fordítsanak megjelenésükre. A női utaskísérők esetében elvárás a kozmetikumok használata és a rendezett frizura, a barátságos mosoly, illetve a férfiak esetében is követelmény a borotvált arc és legfeljebb vállig érő, rendezett haj.A légitársaságok általában elvárják, hogy az egyenruha viselése közben ne legyen látható tetoválás az utaskísérőkön, illetve semmilyen szokatlan ne legyen megjelenésükben.

forrásom: www.wikipedia.hu